Az alábbi sorok Steve Lukathertől, a Toto gitárosától származnak még talán 2013-ból. A minap egy zenekarral beszélgettem, és ők küldték át a cikket eredetiben nekem, mikor arról érdeklődtem, hogy mi motiválja őket. A sorok továbbra is aktuálisak, ezért közzé teszem, mivel nagyjából azonos a kiadóm ars poeticájával. Köszönet a fordításért Sevasternek!

“Ez most nagyjából összefoglalja, hogy mi történt a zeneiparban, nagyon szomorú…” Steve Lukather – világhírű gitáros, stúdió zenész, énekes, hangszerelő és a Toto együttes alapító tagja, aki több, mint 1000 hangfelvételen működött közre – mondja el véleményét a Spotify jogdíjfizetése kapcsán:

“Egyszerűen csak szeretnék tudni valamit. Mindenki áradozik arról, hogyan adnak „választ” a Spotify és társai, és hogyan „fizetik ki a művészeket” stb. Tényleg? Ki az, aki vezeti a nyilvántartást és készíti az elszámolásokatt? Lehet, hogy csak én nem tudom. Nem látok semmi pénzt, pedig rengeteg cuccom van fenn már, több mint 35 éves lemezkészítési múlttal a hátam mögött. Te csináltál már róla elemzést, hogy mennyit kap egy előadó egy dal után az iTunes-on? Szánalmas. És, ha valaki kiadónál van, akkor annak még kevesebb jut, mert a kiadók a jelentős részét elveszik még ennek a bevételnek is. Az elemzés alapján a legtöbben csupán filléreket kapnak.

Túl sok ember tud manapság már zenét készíteni. Alig van olyan új előadó, aki tartósan, több lemezével képes a listákra kerülni. Egyslágeres előadók vannak, dögivel. Nagyon szomorú. Ma a lemezkiadók nem úgy költenek, mint a régi időkben, amikor nagyszerű lemezeket adtak ki. Miért? Mert pénzbe kerül!! A semmiből akarnak pénzt csinálni, de cserébe az életedet akarják, és részesedést mindenből, amit az előadó csinál. Eladhatsz egy millió lemezt is, akkor is az övék vagy! A 25 éves fiam haverjai platinalemezeket csináltak, mégis egy egyszobás lakásban élnek…Egy fityingjük sincs.

Persze régen még a lemezkiadók törődtek a zenével, gondoskodtak arról, hogy az előadóknak hosszútávú karrierjük és bevételük legyen. Biztosan megkapták a maguk oroszlánrészét, de akkor még befektettek, hittek és támogattak, így volt némi alapja a dolognak. Most a „Beats” és az számít, hogy mennyi a facebook elérés vagy a Youtube elérés… Ezek egyike sem hoz pénzt vagy csak alamizsnát, és egyáltalán nem lehet számolni vele, többnyire szívás az egész. Hogy a francba?

Az emberek ma híresek akarnak lenni, nem pedig jók! Túl egyszerű „popsztárt” játszani manapság. A sok kamuzás, az autotune, a copy-paste miatt a legtöbb fiatal azt sem tudja, hogyan énekeljen el egy dalt az elejétől a végéig a stúdióban, tisztán és az ütemet tartva, ráadásul érzéssel?? Ritkán sikerül. Állandóan a stúdiókban vagyok, és hallom a különböző történeteket a producerektől, hangmérnököktől de senki sem törődik azzal, hogy XY ugyan egy rakás lemezt eladott (az mennyit jelent manapság?), mégsem tud énekelni vagy zenélni.

„McRecords”-okat készítenek olyanoknak, akik még csak meg sem hallgatják azt. Háttérzene azoknak, akik nem találnak partnert vagy a fejüket rázzák, miközben csetelnek vagy skype-olnak vagy egyéb dolgokat csinálnak. Környezetzaj az elfoglalt embereknek. Elmúltak a régi szép idők, amikor szerettük, boncolgattunk egy lemezt… csendben ültünk, amíg szólt a zene, nézegettük a dalszövegeket, a krediteket, azt a néhány fényképet a stúdióból, és arra gondoltunk, hogy milyen csodálatos hely kell egy ilyen zene elkészítéséhez. Vége. Az embernek – ha egyáltalán érdekli –  rohadtul sasszeműnek kell lennie, hogy el tudja olvasni ma a közreműködőket.

Lehet, hogy ti továbbra is azokat a „régimódi” előadókat okoljátok, akik valódiak maradtak, és akik talán olykor tudnak csinálni egy-egy nagyszerű lemezt. Mégsem törődnek velük, mert a média inkább azokkal foglalkozik, akik kiváló alakítható alapanyagot jelentenek, akiket felhasználva mindenféle röhejes hájpolással és marhasággal terelik el a figyelmedet, ahelyett, hogy az emberek tényleg a zenére figyeljenek. Ez már egy másik világ barátom.

Amikor kölykök voltunk (igen, 108 leszek az idén), csak egy maroknyi előadó volt, akik mind nagyszerűek voltak, mert annak kellett lenniük. Dönthettél úgy, hogy egyesek nem tetszenek, de a tinédzser alapanyagon kívül a legtöbben megérdemelték a sikert, és senki sem volt egyforma! Senki!

Egy McVilágban élünk, ami futószalagra tett bennünket, ja és még a drogokkal is szivatnak. Amikor fiatal voltam és betéptem, sohasem vetkőztem meztelenre, és nem habzott a szám, és nem próbáltam leenni másnak az arcát.

Ideje felrakni a Dark Side of the Moont, és lenyugodni. Legyen szép napotok, és engedjük, hogy visszajöjjön az igazi zene és fülünkbe másszon. (Van valami jó anyag, de tudjátok, hogy mire gondolok…) Valódi zenészek által játszott valódi zene. Köztünk vannak ám. Csak már nem sok figyelmet kapnak, ha egyáltan mégkapnak.” Luke

About The Author
- www.berczesadam.hu